2009.május 31.-én,vasárnap lép pályára-talán utoljára-női labdarúgó csapatunk. Jelenlegi aktív keretünk 8 (nyolc)!!! játékosból áll. Így kérdésessé vált a jövő....hacsak....!
De ne szaladjunk ennyire előre,az együtt eltöltött idő és munka,öröm-bánat,siker-kudarc,és megannyi együtt megélt mérkőzés és edzés...vagy pályán kívüli élmény megér néhány mondatot,hiszen mindennapi életünk befolyásoló,meghatározó tényezője volt három évig,meg egy picit, ez a szakág!
2006 május 01.-én megalakultunk:néhány lány szaladgált a pályán, mondván, focizni szeretnének. A futballtársadalmunk arcán mosoly,....hát jöjjenek.."bohóckodjanak" kicsit... kapnak némi helyet..egy hét? kettő?...lányok?...focizni?.....
És a lányok jöttek,...volt huszas a keret...gondoltam,kezdjünk el dolgozni, vegyük egymást,és a futballt komolyan,ezzel együtt minden dolgot,ami a sporttal együtt jár. Le is fogytunk 14-15 főre.
Első meccsünket a Bp. Honvéddal játszottuk 2006 novemberében 11-0,
persze nem ide.Ez volt fennállásunk legnagyobb veresége.

Edzés-edzés,és rengeteg duma,hogy mit,miért,hogyan,az általam helyesnek ítélt út mutatása, sportemberek nevelése pályán,és pályán kívül, ezzel telt első évünk.Voltak akik kiszálltak,de jöttek új arcok...
És lett egy CSAPAT!!! Mit csapat...annál több,ami párját ritkította még itt, Gyömrőn is! ( Ítélje meg mindenki saját maga,én természetesen elfogult vagyok.)
Futballtársadalmunk már nem megmosolygott, hanem megszeretett.
Kialakult egy olyan összetartó közösség, ahová öröm volt tartozni, öröm volt dolgozni, öröm volt Velük élni. Ez volt a legnagyobb erényünk, és eredményünk,bár nyertünk néhány kupát, vagy lettünk hajszállal másodikak.

Egyik legemlékezetesebb kupánk Monorierdőn volt a "Szöszi" emléktorna:
hat csapat.... de rosszul, balszerencsésen indult! Azután tönkrevertünk mindenkit,a döntőt a házigazdával játszottuk.Nekünk elég az "x".
Rengeteg hazai néző, (persze mi is voltunk jópáran)két!! bíró (azok is
velük) 0-0-al muszáj volt a sporinak lefújnia,mert rég vége volt!!!Boldog,és büszke voltam! Akkor is az voltam, mikor az első meccsünket nyerük fél évesen az akkor másfél éve együtt játszó Rákoskert-Viktória (ma RKSK) ellen, mindjárt berámolva nekik hatot, büszke voltam, mikor besokkaltam, hagyni akartam az egészet,erre a Honvédot megverik 1-0-ra! Büszke voltam,és azt mondtam van értelme, mikor a Kőrisfát bajnokin, saját otthonába vertük 2-0-ra, azt a Kőrisfát, aki elötte nem sokkal nyolcat szórt nekünk, büszke voltam, mikor a BLSZ-bajnokin az akkori bajnok Metis ellen leikszeltünk, nem volt másképp az UTE, vagy az ASI ellen sem, és nem sorolom,hogy hányszor volt örömöm-örömünk együtt,mert nem nagyon férne ki! Persze voltak könnyek is, de azokra is büszke vagyok,mert
jelentettek valamit...vagy fáj a kudarc..vagy fáj valami...de csináljuk tovább!

Nem csak a pályán voltunk eggyek, egy csapat, hanem a pályán kívűl is!
Bizonyíték erre az edzőtábor...a közös események...minek soroljam?
Azután.......valami elszakadt!
Tavaly ősszel valami elszakadt,azt hittem,hogy hátat fordított nekem a
csapat, hátat fordítottak egymásnak a játékosok...voltak Ők nálam
minden,csak jó gyerekek nem!
Én marha..kellett két hónap,mire rájöttem, hogy a hiba bennem van,és
erre sem egészen magamtól jöttem rá,volt aki segített,és rávezetett,hogy mi is a helyzet. De átbeszéltük a csapattal a dolgokat, és próbáltam-próbáltuk helyrehozni. Vagy próbáltuk néhányan! A téli alapozást átlag 5-6 játékos robotolta végig. A pályák alkalmatlansága miatt edzőmeccseket
nem igazán tudtunk játszani. Keretünkben olyan játékosok is voltak, akiknek (mint már kiderült) nem egy a célja. Szezonkezdésre csapatkapitányunk térdszalagja elszakadt, a második fordulóban egy másik játékosé is! Fogytunk! Mindezek mellett egy-egy játékosunkkal kicsit "elszaladt a ló". Egy újabb sérülés... ..... ... ..és ma csapatunk 8 (nyolc)!!! fő (csak a rend kedvéért,a bajnoki felállás 8+1 !)

Eljutottunk sajnos odáig,hogy legtöbb megszerzett erényünket,és eredményeinket kidobjuk a kukába?!
A véres-verejtékkel megszerzett "Szöszi" vándorkupát CSAK ÚGY ÁTVISSZÜK nekik,és megfelelő létszám hiánya miatt HARC NÉLKÜL átadjuk. A bajnokságban a soha ilyen gyenge Monorierdővel békés döntetlent játszunk, a gólt alig rúgó,pont nélküli 3.-ker. hazai pályánkon leikszelt velünk,a "nagy rivális" RKSK simán ver 3-1-re,szintén itthon!....

A kialakult helyzet...azt hiszem... több mint tragikus,inkább végzetes! Ki
van ásva a sír,kérdés,ki ásta ki, és belefekszünk e?????
Keressünk felelőst?!
Azt mondják, fejétől bűzlik a hal! Biztos igaz, de amíg a tavalyi vállságért én vállalom a felelősséget maxmiálisan, addig a jelenlegi helyzetért csak részben!
Lehet,hogy a "kislányok" "nagylányok" lettek, és már nem az első, vagy második náluk a foci! Ezért pedig követ dobni rájuk nem szabad!!!
De futballozni, sportemberként élni én nálam csak egyféle képpen lehet,és
abból keveset engedek! Ez pedig áldozattal,felelőségel,alázattal jár,amit
már nem biztos,hogy mindenki elfogad fenntartás nélkül!
Próbáltuk-ták mással...nem ment! Ez a vége!?

3év+1hónap...99meccs (még 1 biztos hátra van)  31győzelem,18
döntetlen,49 vereség,131rúgott, 173 kapott gól..............

Tavaly "szaladt" a szekér: 51 meccs,20gy.,10d.,21., 70rúgott,53
kapott gól!
Ez a statisztika az idén: 12meccs,2gy.,4d.,6v., 6rúgott!!!,15kapott gól!
Ősszel a bajnokságban13 pontot szereztünk,rúgtunk 13 gólt, kaptunk 12-t!
Most tavasszal 8pont(ebből hármat kaptunk!) 3 (három!!!!) rúgott,15
kapott gól!!!
ugye tragikus!!!.......
....és mégis,nekem Ők még mindig a CSAPAT,akikre...akárhogyis...de
büszke vagyok!!!
Csak nyolcan vannak,de nekem Ők a legnagyobbak!!! A legnagyobbak,mert még mindig itt "szenvedünk",lejárnak edzésre,a legnagyobbak,mert tudtuk, a Honvéd ellen kevés a sansz....a 2.-percben egy bekapott hülye gól...és mentek-hajtottak,a legnagyobbak,mert a régebben hülyére  vert RKSK,akiket tavaly egy igen  emlékezetes, drusztos...vagy gusztustalan..meccsen vertünk,most mi 7 mezőnyjátékossal felállva (közülük is egy szinte járóképtelen),vezet ellenünk itthon 3-0-ra,mi kiköpjük a tüdőnket kétszer,a végén rúgunk egyet,de ALÁZATTAL, a végén gratulálva kapunk ki, játékosunk , akit tavaly  ezen a meccsen verekedés miatt állítottak ki,most sérült ellenfelét karon fogva kiséri le,és a legnagyobbak,met mikor kérdezem,így elmenjünk e az ASI otthonába, Ők egyöntetűleg fel rakják a kezüket,pedig sejthető,mi vár ott ránk!
És még egy csomó mindenért nekem Ők a legnagyobbak: Bárdi Rita,
Salánki Glória, Lendvai Alexandra, Verseczki Nikolett, Rácz Anita, Dömök
Dóra, Király Zsanett,Verseczki Kitti ...+...

Ennyi a jelenleg aktív játékosok névsora,természetesen minden játékos aki valaha is megfordult nálunk, és hozzátett valamit ő hozzájuk sorolható(elnézést mindenkitől, de 30-35 nevet nem sorolnék fel)  Remélem nem lesz igazam, de ebből a nyolcasból 1-2-3 ember csak tisztességből "szenvedi" végig a bajnokságot.
Így a helyzet reménytelennek tűnik........vagy?...

Két névről kevés szó esett, Kókai Krisztina, és Kalla Dominika térde műtve van,félépülésük igen csak hosszadalmas lesz! Ez így tíz? Igen,de ők őszre még nem lesznek hadra foghatóak, márpedig 12 ütőképes játékos nélkül nem indulunk neki a bajnokságnak. Tehát, ha meg is marad a jelenlegi nyolcas, még négy képzett játékos kell!! Honnan? Vannak igéretek,remények, de ebbe kapaszkodni helytelen volna,nem beszélve, ha nincs sanszunk az őszi bajnoki szereplésre,nem mindenki akarja a nyarát felkészüléssel tölteni!

Ezen felül van jelenleg 6 fiatal,képzetlen emberkénk. Úgy ítélem,hogy velük kell elkezdeni kőkeményen foglalkozni, "szerezni" hozzájuk még 10 főt,és edzeni-edzeni. Természetesen mire belőlük vállalható, mérkőzésre érett játékosok vállnak, az 1-2 év, óriása kitartás, és odaadás szükségeltetik.

Az ő képzésükbe segítséget ígért néhány felnőtt játékos.

És a jelenlegi nyolcas? Válallja,hogy bajnokságban való részvétel nélkül is lejár-lejárogat edzésre, segíti a "kicsiket", és kötetlenül eljárkálunk edzőmeccsekre, kupákra??? Vállalja, hogy építsünk a meglévő alapokra egy ÚJ CSAPATOT, aminek a kifutása hosszú, és kétséges???

Erre a választ nem én adom,nem is Ők!

Majd az idő!

Folyt. köv.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés