Hidegkútra látogattunk! Hazai ellenfelünk foghíjjasan állt fel, és pont nélkül a tabellán. Győzelmünk nem volt kérdés, viszont a támadójátékunkra nagyon kíváncsi voltam. Ennek szellemében két védőt elégnek gondoltam, és totális támadást kértem, ellenfelünket már a saját gólvonalán támadni. Gyors vezetés után lagymatag első félidőt láthattunk, csapatunk motiválatlanul, flegmán, és még sorolhatnám a jelzőket, hogy hogyan játszott! A szünetben "kissé" ideges hangulatban osztottam ki a játékosokat (ha fiú csapat lett volna, lehetséges, hogy pofon is csattan!). A fordulás után a történteket mindenki ismeri,....a vége 6-0. Sem az eredmény, de méginkább a játék, és morál holt egyenest ellenkezik ezzel a sporttal. Ilyen hozzáállás nem megengedhető semmiféle mezben, de még a grundon sem!

Következő állomásunk hazai pályán a Híd-Unió ifjú gárdája volt! Soros ellenfelünk újból alakult csapat, tele fiatalokkal, minden értelemben. Játékunk javult, és 11 gólt rúgva hoztuk a kötelezőt! Így kell, és nem feltétlenül az eredmény miatt! Csapatként működtünk!

A következő hét vége várakozással teli volt. Eddigi eredményeinket tekintve találkoztunk a "nagyágyúkkal", és a szerényebb csapatokkal. Most viszont annak a Kalafának az otthonába utaztunk, aki a tavalyi bajnokság bronz érmese. Az elmúlt mérkőzés is parázs volt, és szoros (2-1 a Kalafának). Kíváncsi voltam, hogy egy Ki-Ki meccsen hogyan hozzuk amit tudunk. Botrányos első félidő volt! Csapatunk és játékunk egyenlő volt a nullával, amolyan "Hidegkúti szindróma" (értsd: ahogyan ott játszottunk, és viselkedtünk). A szünetre 1-0-ás hazai vezetéssel fordultunk. Nem voltam sem feszült, sem ideges, akkor, és ott feladtam! Nem a meccset!!! Két mondatba összefoglaltam a gondolataimat, és eredményként csak a győzelem volt részemről elfogadható. Az egyenlítésünk már a sípszót követően meg volt, a vezetést és a győzelmet pedig a végét jelző sípszó előtt egy picivel szereztük meg! Győztünk, de nem voltam boldog! Hol a csapat, hol a játék, hol van a múlt heti mentalitás,  felfogás, tudás? Hogyan lehet elfelejteni mindezt egy hét alatt?

Kormányőr -Metis. Ellenfelünk szintén újjonan alakult csapat. A tavasz folyamán játszottunk velük az edzés alatt, színpatikus, lelkes, jó kezekben lévő gárda. Nekünk meg kell a 3 pont! Meggyőző fölénnyel 5-1-re nyertünk!  A negyedik mérkőzésünket nyertük zsinórba.

Következett az ASI! Az évek alatt (beleértve Gyömrőt is) ezt a gárdát soha nem sikerült megverni, lehetett az kupa, edzőmeccs, vagy bajnoki. Mikor, ha nem most. Bizakodásom nem tartott túl sokáig, igazából ezen a napon nem egy kategória volt a két csapat. A szezon kezdet után volt szerencsém megnézni az ASI játékerejét, és bizony sokat alapoztam erre. Vendéglátónk úgy ment át rajtunk,mint kés a vajon. Próbáltunk, de nem nagyon jött össze semmi! Ilyen is van!

Megint egy olyan ellenfél, ahol bár hazai pálya, igaz nem műfű, de bizony nem Mi vagyunk az esélyesek. De semmi gond, támadjunk. Egy rendkívül színvonalas, jó iramú, sportszerű mérkőzést vívtunk a dobogós helyen lévő Pénzügyőrrel. Egy amolyan tipikus egy gólos meccset. Csak nem MI rúgtuk. Kis szerencsével, és a MI balszerencsénkkel  ellenfelünk haza vihette a három pontot, de ellenfelünk vezetője szerint is igazságosabb lett volna a pont osztozkodás! Rendkívül jó mérkőzés volt, rendkívül jó csapat voltunk a pályán! Azt még ekkor nem tudtam, hogy lesz ennél izgalmasabb, és legalább ilyen jó meccsünk!...arra csak egy hetet kellett várni......

.........(Nektek meg pár napot  )

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés